Cégér nélkül is elkél a jó bor.
Borral kell megbékélni.
Addig hántsd a hársfát, amíg hámol. (Valaha a hárs háncsát a szőlőkötözésre használták.)
A vízitaltól nád terem az orrodban.
Jó a sör, mégis a bor az anyja.
A bor megtanít az ékesen való szólásra. (Ezt hívták latinul eloquentianak: a magyar elegancia őse.)
Jókor jössz, elkölt (elmúlt) a szüret.
Vízből csinált bor. (Nincs új a nap alatt…)
Nincs oly bölcs ember, akit a bor meg nem bolondít. Vagy igyál, vagy vakarj falat.
Könnyű a pohár mellett vitézködni. (Lám, Háry Jánosnak voltak elődei!)
Mindent kivészen a bor természetéből.
Valamely bort a cigányok szeretnek, jó bor az.
Igyál ökör: tóvíz!
A szegényt akárhol is megnyomoríthatják, de a gazdagnak borban (bor gyanánt) veszik vérét.
Még kannája sincs s immár fúrja a bort.
Ebszőlő sem terem kertedben, mégis borban válogatsz.
Én metszőkésről szólok s ők kapát emlegetnek. (Másról beszélnek.)
Óbor jó s új szalonna.
Nem jó felesen inni. (Tudniillik az asszonyon mással osztozni…)
Az ördög is úgy tartotta a fiát: enni adott, inni nem. (A hanyag vendéglátóra mondják, ha elfelejt tölteni.)
Eb a varga bor nélkül. (Van, akit csak a boráért szoktak megtisztelni.)
Borban kell a vért meginni. (Már akkor ismerték ezt a jótékony hatást!)
Nem jó óhordóba új bort tölteni, mert két kár lesz belőle.