A Szekszárdi bikavér a szekszárdi borvidéken készülő borfajta, mely testes, erős, magas alkoholtartalmú, 2-3 vörösbor-szőlőfajta keverésével készül.
 
Az egyes termelők keverési receptjei ma is „titkosak”, de Szekszárdon a kadarka, a merlot, cabernet franc és sauvignon, esetleg oportó vagy kékfrankos kerülhet a bikavérbe. 
 
A magyar bortörvény értelmében a „bikavér” elnevezést csak Szekszárd és Eger használhatja.
 
A 99/2004-es FVM-rendelet egyértelműen kimondja, hogy mi a Bikavér: "Kizárólag az egri és a szekszárdi borvidéken született, legalább három vörösbort adó szőlőfajtából készült, legalább egy évig fahordóban érlelt száraz vörösbor."
 
Kevesen tudják, hogy a "bikavér" elnevezéssel előbb használták a szekszárdi borokra, és csak később az egriekre.
 
Erre az írásos bizonyíték, hogy 1846-ban Garay János, Szekszárd város híres költője említi meg először a bikavér nevet a "Szegzárdi Bordal" című versében.
 
Garay János: Szegzárdi bordal (1846)
 
Már ha aztán bor: legyen bor,
Hegyi bor, ne szilvalé!
Még a vízből is csak az a jó,
Mely hegyekből zúg elé!
 
A lapályra béka menjen,
Igya meg a bűzös tavát;
Hegyre hág fel a szegszárdi,
Onnan hozza tűzborát.
 
Béla király idejében
Még magyar volt a magyar;
Most ezerfelé szakadva,
Tudja isten mit akar!
 
Még a bort sem issza most úgy,
Mint az ősök idején;
Sört iszik vagy kávélével
Töltözik most ifjú, vén.
 
Mint a legszebb kék leányszem,
Mint a nyájas, őszi ég,
A szegszárdi szőlőfürtnek
Szeme olyan tiszta kék;
 
S hogyha már szőlőkorában
Ily varázsjátékot űz:
Hogy ne volna hát borában
Hogy ne volna égi tűz!
 
De borunkhoz hűk vagyunk mi,
S hűk legyünk szegszárdiak!
Míg fölöttünk
Sorhegyek virítanak,
 
Melyeket ha csúcsra szednénk,
Égig érne Bartinánk
S mi az égi csillagokkal
Poharat koccintanánk.
 
Töltsd pohárba, és csodát látsz!
Színe mint a bikavér,
S mégis a gyöngy, mely belőle
Fölragyog, mint hó, fehér.
 
És a tőke, melyen termett
Nemde, oly zöld, mint a rét?
Hol leled föl szebben együtt
Szép hazánk háromszínét?
 
Ide hát, te bazsarózsa!
Poharunkba, bikavér!
Hadd igyuk az áldomást meg,
Legelőbb is magadér!
 
Jó barátért másod ízben,
Szép leányért azután,
Ki e háromért nem érez,
Kutyafejű, vad pogány!
 
Ha sürűn tölt a szegszárdi,
Hát ne bánja senki se!
Mert hazája színeivel
Honszerelmét szíjja be!
 
Ha szegszárdi borral élne
Minden ember, mint te s én;
Nem rágódnék annyi hernyó
Nemzetünk szent törzsökén.
 
S most le, társak, a kalappal,
Végre hagytuk a javát:
Isten éltesse hazánkat
A dicső magyar hazát,
 
Melybe mint gyűrűbe minden
Hazafit befoglalunk,
Folyjon érte, hogy ha vér kell!
Mint foly érte itt borunk.
 
Már apáink ős korában
Hét országra szólt e bor:
Mert különben hegytövén nem
Épült volna kolostor…
 
Béla a dicső király is
Itt szűrt legjobb borokat,
Kit ma még minden tavasszal
Minden tőke megsirat.
 
Folyjon a bor, folyjon a vér,
Hol dicsőség folynia!
Volt, van és leszen Szegszárdnak
Még elég hazafia!
 
Volt, van és leszen Szegszárdnak
Míg le nem dől Bartina,
Mellyel honját felköszöntse,
Egy pohárka jó bora.

Honlapunk alkoholtartalmú italok: borok bemutatásával is foglalkozik, ezért a látogatást 18 éven felülieknek ajánljuk.